Elemzések, valódi levelek

Teljes őszinteséggel gyónom most itt nektek, hogy az életemet öntöm az internetre. Minden mocskot cenzúrázatlanul. Erre van igény, kis szemetek, valljátok be. Mindenki szereti az őszinteséget, csak hát ugye fáj. Főleg, ha már tényleg őszinte az ember, nem úgy kedvesen "őszinte".

Gyónom:

Hogy ember lettem. Bár sokáig azt gondoltam valamiféle kiválasztott vagyok és milyen sok hülye ember vesz körül (úgy hét-nyolcéves koromig), ma már rájöttem, hogy nagyon szépen besimultam és része vagyok a közösségnek, ami egyébként egy sérelem a számomra. Szeretnék még mindig a homokban játszani és építgetni, meg játszani a figurákkal, hogy szimuláljam azt, ami most történik a társadalommal, aminek tagja lettem. Mert őszinte vagyok kövezz meg és égjek a kénköves pokolban, de nem fogok elfutni egy kis probléma elől, hanem igenis írom ezt tisztességes stílusban és megmutatom, hogy van számtalan oldalam.
Hogy kicsit magamról beszéljek.
Nem fogom feloldani a sértő szavakat azáltal, hogy most valami kedvessel kompenzálom, inkább nézd a saját reakciódat, az sok mindent elárul.
Rendszeresen végzek önvizsgálatot, mindig megkérdőjelezem saját tetteimet és személyiségemet, ami szerintem érettséget mutat. Bár elég gáznak tartom, hogy vadidegeneknek kitárom ezt mind, a szüleimnek pedig azt se mondom, hogy szeretem őket, DE a gyermekük egy csomó kifogásolni valót talál bennük amit jobb ha inkább mindenki elfojt, így lesz tökéletes az együttélés. Mivel akkor feloldanám azt a kényelmet és jólétet amiben élek, ezért ez soha nem fog megtörténni. Igen, fussunk el ilyen megmérettetések elől, nem mindig hasznos a merészség. Nem fognak kipenderíteni itthonról a nagy bölcsességemmel egyetemben. Másfelől pedig nagyon kicsi az esélye, hogy veled találkozom a való életben, így ez körülbelül olyan, mintha az interaktív naplómnak írnám (az is).
Ritkán írok. Hosszú-hússzú szünetekkel. A szüneteim oka, hogy érettségire készülök és maholnap jön is a szóbeli, amire igen keveset készültem. Mindemellett nem bánom, sőt szeretem a magányom, vagy legalább is ezzel védekezem. Mert hogy a farkaslét eleme a magányos üldögélés egy sziklaszirten. De néha olyan őszinteségi roham tör rám, amit muszáj legalább írásba adnom, mert senki sem akarná, hogy a felgyülemlett nukleáris erő miatt Hulkká változzam, vagy legalább is egy hidrogén bomba ereje robbanjon. Pedig az lenne csak természetes. Tányér törjön, vagy az ablak, de NE a lelkem, vagy valaki más feje..
A lelkemről címszavakban. Törött pohár jelzi a csomagon: törékeny. Eddig mindent megtettem, hogy ne okozzak magamnak fájdalmat: hát nem is fejlődtem sokat. Kívülről szemléltem hogyan csinálják a bakit, a tréfát, a cselszövést meg a szerelmet; soha nem volt egy törött csontom. Gyorsan át is váltok mielőtt átmegyek költőbe, a metaforát hagyjuk egyelőre. Különben sincs a szívben csont, a lélek meg nem is egy szerv, csak kellett egy szó vagy fogalom arra a megfoghatatlan valamire.
Izére. Kiskoromban leszoktattak róla, hülye szó. Pedig nagyon hasznos. 
A szexualitásom megkérdőjelezhető, valószínűleg egy káosz az életem. De próbálom fenntartani a látszatot, hogy igen is sikeres vagyok, normális és könnyen boldogulok.
Remélem, most már te is megbántad, hogy olvastad ezt, de ezután a bejegyzés után nincs is több energiám ilyen regényt írni és nem is vagyok kíváncsi más életére. (Tételmondat:) Mindenki a saját gesztenyéjét sütögeti... hiányolom az összefogást, egy jó csoportot nehéz találni. Az a sok belső széthúzóerő. Fontos, hogy előbb magadban tegyél rendet, hiszen tudták régen is, hogy a saját házunk előtt kell kezdeni a söprést. Aztán lehet trécselni a szomszédokkal, akik meg éppen locsolnak. Nyáron. Vidéken. Így megy ez.
Próbálom objektíven kezelni a gondokat.