Elemzések, valódi levelek

Szóval néha magamat is nagy kérdőjelekkel aggatnám körbe. A nemrég indított blogom címe is komolyan elgondolkoztatott, hogy jól is tettem-e mikor így neveztem el.  Én tudom miért neveztem el így, de nyilván másoknak nem evidens. Elemzések: mármint hogy magam elemzései, önreflexiók virtuálisan. Valódi levelek: az első bejegyzésem alapja egy levél, melyet egy társkereső oldalon küldtem és annyira őszinte-szagúra sikeredett, hogy folytatnom kellett az irányában indulva.
Néha, visszaolvasva előzetes írásaimat a saját szavaimat is kicsit túlzónak, vagy éppen oda nem illőnek gondolom, de ez a hangulatomtól függ, meg a szavak hibája is. De hát próbáljon meg valaki új színt kitalálni és azt el is magyarázni..
Érzem én, hogy előttem még a jövő, biztos háttér áll mögöttem, az igényeim nem túl magasan szárnyalnak ahhoz, hogy ne tudja elérni őket. Tudom, hogy az egész csak önkontroll kérdése, és egyre jobban érzem, hogy irányítom az életem és meg is élem minden napját. Folyton gazdagodom valamivel, plusz a környezetem nem nyom el, mindig kilébecolom valahogyan a válsághelyzeteket is. Igazi túlélő vagyok, szorgalmam is serény, nagyszülői örökölt erényeim ezek. Makacs vagyok és nem mindig vagyok tisztában a probléma súlyával (bár azt hiszem utóbbit felfoghatjuk a környezet túlzott reakciójaiként is). Biztos, hogy működik a pozitív gondolkodás erőltetése? Vagy nem viszi túlzásba az, aki a realitás talaján élőnek gondolja magát, mégis több kritikát fogalmaz meg önmagával kapcsolatban, mint előnyt? 
Persze könnyű még az életem, komolyan: még a dobozolás sem derogál. De lehet, hogy nem is önreflexió ez, hanem már aggályos unalmi stratégia?